Ezen folyamat oka az, hogy az emberek egyre inkább úgy gondolják, hogy számos a társadalmunkban megfigyelhető egészségügyi problémának a nagyipari módszerekkel előállított élelmiszer az okozója.
A nagyipari alatt a pénzbeli profit alapú termelési módot értjük.
Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer előállításának elsődleges célja az, hogy kellő mennyiségű jövedelmet biztosítson a tevékenységet működtető vállalkozónak vagy befektetőnek, ugyanakkor a fogyasztók számára elérhető áron lehessen piacra bocsátani. Ennek érdekében, a tudósok folyamatosan azon dolgoznak, hogy egyre olcsóbb és könnyebben elérhető forrásokat biztosítsanak az élelmiszer előállításához.
Ha megfigyeljük a napjainkban előállított ipari termékek minőségét és egyre rövidülő élettartamát, nem nehéz feltenni a kérdést: vajon milyen változásokon ment át az élelmezésünk a XX. század kezdetétől? Nos nézzük meg!
A XX. század a robbanásszerű technológiai fejlődés kora. Ezzel egy időben azonban az írott történelemben valaha lejegyzett legnagyobb emberi krízisek kora is. Két világháború zajlott le 31 év alatt melyeknek rendívül drasztikus hatásuk volt arra nézve, hogy ma mi kerül az asztalunkra.
A háborúk sajátossága az élelmiszerhiány. Gondoljunk csak bele, a fiatal munkaképes fiatalok a fronton harcolnak, ami munkaerőhiányt okoz, ezáltal csökken a termelés. A gazdaság összeomlik és minden a feje tetejére áll.
Ebben a helyzetben a fejlődő technológiát hívták segítségül az élelmiszer krízis megoldásához és olyan élelmiszereket kezdtek el gyártani, amelyek addig ismeretlenek, vagy szokatlanok voltak.
Ezek az élelmiszerek aztán az előállításuk könnyebbsége miatt, a mai napig benne maradtak az étrendünkben. Azt hiszem nyugodtan megfogalmazhatjuk azt az állítást, hogy az étrendünk mai napig egy krízis étrend, noha egyes tudósok az emberiség aranykoraként emlegetik napjainkat.
Vegyünk néhány példát! Egyre inkább emlegetik, hogy sütésre egészségesebb az állati eredetű zsír, mint a napraforgóolaj. Nem áll rendelkezésemre az ezt igazoló tudományos kísérletek eredménye, de hadd nézzük a napraforgó olaj rövid történetét!
Idézet a Wikipédiáról:
„A napraforgóolaj a napraforgó növény magjából, hideg vagy meleg eljárással nyert növényi zsiradék. Sajtolásának módszerét Bunyan szabadalmaztatta 1716-ban, Angliában,
Eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták. Étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.
A népi gyógyászatban a nehezen gyógyuló sebek és a száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták.”
Egy tipikus modern kori élelmiszer, mely a második világháború idején került be a közélelmezésbe és amelyet a népi gyógyászat is külsőleg használt kenőcs formájában nem belső fogyasztásra.
Modern étrendünk teli s tele van ilyen és ehhez hasonló élelmiszerekkel és élelmiszeradalékokkal.
Forrás: egyunkhazit.blog.hu
